Két Csavargoo Bécsben

Ismét egy 2016-os túra.
Résztvevők:
Gergő fiam, alig 13 éves.
Csavargoo 38 éves.
Gergő nagyapjának a rekuja ~17kg, kissé kényelmetlen üléssel.
Csavargoo rekuja ~25kg, kényelmes üléssel, de ~25-30kg csomaggal.
Cél: Bécs



Az egész úgy kezdődött, hogy Gergő nem hallott. Fülgyulladás, felszúrás-leszívás, egy hónapig tilos fürdeni. Mindez a nyári szabadságunk kezdete előtt 1 héttel! Vízparti nyaralás lefújva! Viszont Noémi nagyon szeretett volna fürdeni, így a lányok elmentek pancsolni, mi pedig Gergővel tekeregni.
Nagyon nem terveztem túl a dolgokat. Gergő szeretett volna vidámparkba menni, így a bécsi Práter lett az úticél. 9 napos úttal számoltam, 4nap oda (313km), 1nap tekergés Bécsben, 4nap vissza. Szállást sem sokat kellett terveznem, a kötetlenség jegyében vadkempingezés volt a cél.
Augusztus 20-án ünnepeltünk egész nap, 21-én pihentünk és 22-én reggel indultunk. Volna. Ha nem ömlött volna az eső! Szerencsére másnaptól jó időt jósoltak, így végül 1nap csúszással el tudtunk indulni.

1.Nap Augusztus 23. Kedd

 Trackem sajnos nincs erről a napról és a későbbiekről sincs mindről, mert a vadkempingezés miatt spórolnom kellett a telefonom akksijával. Ez itt lent az előzetes útiterv, de pontosan erre mentünk végül.

 

Nem indultunk korán, mert fontosabbnak tartottam, hogy pihenten induljunk el, mint hogy egész nap egy álmos gyerekkel kelljen küszködnöm. Jól bereggeliztünk és rátettük magunkat az útra. Minden cuccot (~25-30kg) én vittem, hogy Gergőnek könnyebb legyen és minél nagyobb napi távokat mehessünk.

 

Mindjárt szembeszéllel kezdtünk. Szerencsére a forgalom nem volt nagy és az idő is jó volt. Gergő Agárd környékén már meg akart állni és éhes is volt, így kapott egy sült halat. Én nem ettem semmit, mert indulás előtt jól bereggeliztem.

 

 Fehérváron keresztültekerni szokás szerint eléggé nyűgös dolog. Gergő miatt ahol csak lehet bringaúton mentünk, amihez én nem vagyok hozzászokva, így az egyik körforgót csak egy plusz kör beiktatásával tudtuk teljesíteni -Mr Bean bringázik. 😊
Gergőnek az elején még fárasztó volt a túrázás (és a szembeszél), idő kellett, hogy belerázódjon. Kábé 30km-enként megálltunk egy kicsit pihenni. 3 órakor Balinkán a kútnál álltunk meg ebédelni -kellett az energia a bakonyi dombokhoz.

Másztunk rendületlenül felfelé szélkerekek mellett-alatt, míg el nem értük a túra legmagasabb pontját (303m) Dudaron.

Eredetileg ~80km-es napi távokat terveztem. Eddigre jöttünk 106-ot, de még volt kedvünk menni. Ereszkedtünk hát lefelé a Bakony túloldalán.
Bakonyoszlopon be tudtam vásárolni vacsorára. Gergő eddigre elfáradt, így neki láttunk keresni sok csillagos esti szállláshelyünket.
Bakonyoszlop túlsó felén találtunk is egy hegybe befelé vezető utat. Átkeltünk a Dudar patakon és találtunk egy szimpatikus kaszálót. Nem volt túl messze az úttól és házak is voltak a közelben, de egy kis fasor egész jól eltakart bennünket.

Szénát hordtunk a sátor alá, hogy növeljük a komfortot, aztán nekiálltam vacsorát főzni. Gergőnek nagyon ízlett a "főztöm". Mármint a konzerv, amit szakácstudásom javát összeszedve melegítettem. 😊 Egyébként, a bringatúrán nagyon egyszerű jó vacsorát készíteni. Az egésznek az a lényege, hogy reggeltől estig biciklizz 100-150km-t hegyen-völgyön keresztül és estére, ha egyáltalán lesz mit enni, bármi legyen is az, nagyon jól fog esni. 😊

Aludni még korai volt. Gergőnél nem volt tablet, sem okostelefon, így én olvastam neki (mint a régi szép időkben), a Brian életéből. Az éjszaka nem volt annyira nyugodt, mert közel volt az út, amin néha mászkáltak, lövöldöztek is elég sokat (szerencsére az messzebbről hallatszott) és valami állat folyamatosan mocorgott kint a sátor mellett. Hajnalban egy fácán életének utolsó perceit is végighallgathattam, gondolom róka vacsorája lett belőle.

2.Nap Augusztus 24. Szerda

Reggel jó párás volt minden.  Túl alacsonyan voltunk, feljebb kellett volna menni sátrazni. Reggeli a tegnapi maradék volt. Elég gyorsan összepakoltunk és elindultunk. A következő faluban találtunk kutat, feltankoltunk és a falu után, egy bekötőútnál pótoltuk az előző esti fürdést.
Hullámzó lefelé utunk volt. Gergőnek ez nem tetszett, jobban szeretett volna csak lefelé menni -de ez ilyen. A szembeszél aznap is végig kísért minket. Ebédelni Téten, egy nagyon jó pékségben ebédeltünk mindenféle finom pékárút. Mórichidánál átkeltünk a Marcalon és a Rábán. A Szilsárkány előtti 2km volt az egész út legrosszabb, legforgalmasabb része. Jó keskeny, nyomvályús út, sok kamionnal. Szerencsére gyorsan le is fordultunk róla.
A fertőrákosi strandot néztem ki előre, hogy ott jó lenne vadkempingezni. Viszont nem voltam biztos benne, hogy odaérünk estig, mert ahhoz a 80km helyett megint 100 felettit kellene mennünk. De Gergőnek megtetszett az ötlet, így viszonylag kevés pihenővel tekertünk egész nap.
Kapuváron a Sparban bevásároltam. Aznap estére éttermet terveztem, de másnapra vettem konzervet. A kapuvári bicikliút még hazai viszonylatban is katasztrófálisan rossz volt. Pocsék minőség, össze-vissza vezetve. A város utánVitnyédig, egész elfogadható bringaúton mentünk. Sajnos, ott véget ért, nekünk pedig a főúton kellett tovább mennünk pár km-t. Tartottam ettől, de nem volt vészes, jó minőségű, széles út volt, a forgalom sem volt olyan nagy, mint amire számítottam.
Fertőd számomra meglepően nagy volt. A kastélyba nem mentünk be, mert már nagyon késő volt.
Innentől a tó körüli bringaúton mentünk.A tavat nem láttuk, csak a hatalmas nádast. A bicikliút minősége nagyon változó volt. A településeken belül pocsék, alig járható, azon kívül viszont egész jó.
Balfon láttam, hogy van kemping, gondoltam ott keresünk éttermet. Nézelődtünk, miközben áttekertünk a településen, de egy halászcsárdán kívül nem találtunk semmit -halat pedig nem igazán akartunk enni. Már majdnem kiértünk Balfról és még mindig nem találtunk vacsorát, hát gondoltam megkérdezem a padon ücsörgő helyi erőket. A nénike is a halászcsárdát ajánlotta, vagy egy éttermet fent a hegyen, a kempingnél, de Gergőnek nem igazán volt kedve már felfelé menni. Szóval visszatekertünk a halászcsárdához. Egész jót ettünk, wifi is volt, így tudtunk képet küldeni haza.
Az esti rutin része a vízkeresés éjszakára. Eszembe jutott, hogy itt Balfon van ásványvíz kitermelés, így megkerestük azt a kutat. Kicsit sokat kellett rá várni, mert voltak előttünk, de megérte, jó büdös víz volt 😊.

Balf után 2 út közül választhattunk. Először a szőlőhegyen hullámzó útra mentünk, ami nekem nagyon tetszett (jó kilátás volt és kis forgalom), de Gergő eddigre, túl az aznapi 120km-n már nem akart szintezni, így végül lementünk a másik útra, ami kevesebb szinttel ment.
Itt már sok lehetséges kempinghelyet láttunk, de Gergő mindenképpen akart fürdeni a tóban aznap, így úgy döntöttünk, hogy kitekerünk a strandra. Jó 2km-t tekertünk keresztül a nádason, mire a vízhez értünk. Eddigre besötétedett. A strand fél nyolckor bezárt. Mármint a jegyárusítás zárt be, mert a kaput nyitva hagyták, be lehetett menni. A víz elég hideg volt, de én fürödtem egy kicsit -szerintem életemben először a Fertő-tóban. Volt kint működő, de hideg vizes zuhany, az esti tisztálkodás így nem maradt el. Sajnos a szúnyogok vacsorája sem.
Elsétáltunk a strand végébe és egy kölcsönző mellett felvertük a sátrat és lefeküdtünk aludni, miután kikergettük a rengeteg szúnyogot. Még a füstölőt is be kellett vetni, annyi volt itt -a rengeteg nádas miatt.

Ennyire voltunk a parttól

Este még mászkáltak emberek a strandon. Mikor már teljesen besötétedett, kimentünk csillagokat nézni a tó partjára -nagyon szép, tiszta éjszaka volt. Messziről rengeteg villogó piros fénypont látszott. Jó sok szélerőmű volt arra és ahogy forogtak a lapátok, amiatt látszottak villogni a tetejükön lévő lámpák. Nagyon jól néztek ki.

3.Nap Augusztus 25. Csütörtök

Reggel jó korán keltem. A strand 8-kor nyitott, így legkésőbb fél nyolckor ki akartam menni. Megérte korán kelni, gyönyörű volt a napkelte:

Megettem az előző (2) napi maradékot. Összepakoltam amennyire tudtam, aztán felkeltettem Gergőt, befejeztük a pakolást és friss vízzel feltankolva, de jó éhesen elindultunk vissza Fertőrákosra. Világosban feltűnt egy sátorozni tilos tábla a strand kerítésén :

Ha ezt előző este láttuk volna, akkor lehet, hogy nem megyünk be. Most már mindegy.
Bepróbálkoztam egy pékségben, de nem kaptam semmit, viszont a kisboltban alaposan bevásároltunk. A kőfejtőnél akartam reggelizni, de ott semmi lehetőség nem volt rá. Az egész le volt zárva és csak 10-kor nyitott, azt nem vártuk meg. Továbbmentünk a bringaúton, majd nem sokára találtunk egy bezárt éttermet -szép kilátással, ahol meg tudtunk reggelizni.

Mint kiderült rossz felé jöttünk, ezért egy kicsit vissza kellett menni Rákosig, ahonnan egy nagyon forgalmas kis úton tudtunk kimenni a határig.

Gergő első biciklis határátlépése

Az osztrák rendőrök minden kocsit megállítottak és belenéztek, de velünk nem foglalkoztak. Onnan szerencsére külön bringaúton mentünk tovább az erdőn, majd a szőlőhegyen keresztül.
Egy kis falu, Cinfalva volt az első osztrák település. Ez tényleg pici falu, de nagyon rendezett házak, hatalmas iskola, nagy sportpályával, uszoda... Gergő el volt tőle ájulva. Különösen, mikor mondtam neki, hogy Burgenland igazából Ausztria legszegényebb tartománya.
Sajnos a Fertő-tótól nem vezet Bécsbe közvetlen bicikliút, így több helyen is forgalmas autóúton kellett tekerni. A szembeszél kitartó társunk volt aznap is. Néha eltévedni is sikerült kis mértékben. Hiába, a telefon kis képernyőjén nem mindig egyszerű követni az utat menet közben.
Megkerültük a Lajta-hegységet, átkeltünk a Lajta folyón és mentünk tovább Bécs felé. Próbálkoztunk bevásárolni, de átverős boltba kerültünk. Kólájuk csak fél literes volt hideg (aranyáron), az akciós gumicukornak pedig csak a cetlije volt akciós, a pénztáros már teljes áron számolta -így végül nem vettünk semmit.
Biciklist nem láttunk, repülőt annál többet, hiszen a schwechati reptér mellett tekertünk. Beértünk Himbergbe, itt kezdődött a bringaút, ami bevitt egész Bécsig. Méghozzá nagyon szép helyen, egy patak partján.
Bécsben, egy uszoda mellett végre találtunk "kutat".

És Hundertwasser játszóterét:

Ezután tekertünk át erőmű gátján,

 hídon,

 erdős szigeten,

 míg végül elértünk a kempingbe.
Mindenestül 18€-t fizettünk egy éjszakáért, Bécs központjához nagyon közel. Feldobtuk a sátrat és megebédeltünk. Én ettem rendesen, Gergő nem annyira. Aztán elindultunk várost nézni. Elég jó érzés volt végre csomagok nélkül tekerni. Csak úgy konkrét cél nélkül indultunk csavarogni, várost nézni. Budapesthez képest a bécsi Duna-part valami hihetetlen. Végig szabadstrand az egész, bicikliúttal bekötve. Lépten-nyomon ilyen stégek vannak, tulajdonképpen a belvárosban.

Mivel sok van belőlük, ezért sehol sincs zsúfoltság. Budapesten ezt miért nem lehet megcsinálni? Vagy a többi dunai városban itthon? A vizi élet nagyon élénk, mindenhol evezősök, kis hajók. Írigykedtem rendesen. Sajnos a Gergő füle miatt nem tudtunk fürdeni.
Átmentünk egy másik szigetre, fényképeztünk érdekes házakat.

Még áttekertünk egy-két hídon, aztán begurultunk a Stephansdom-hoz. Itt a sok ember miatt nem tudtam értékelhető képet készíteni, de azért lőttem egyet, látszódjon már hogy itt is voltunk.

A belvárosban és a Ringen tekeregtünk kicsit.

Az osztrákok innen Magyarországról nézve híresen merevek. Nos, számomra a biciklizés Bécsben nagyon meglepő volt. Az itteni bringások nagyon lazák! Jó hangulat fogott el, nagyon jó érzés volt itt tekeregni.

Végigtekertünk a hosszú Mariahilfer strassen. Végig bringázható, csak az autósok vannak korlátozva!
Kiértünk Schönbrunnba. A bringát nem engedték még betolni sem a parkba. Este 7-re értünk oda, így már bezárt a kastély, csak a parkba tudtunk bemenni körbenézni.

A városba visszafelé vettem észre, hogy Gergő lámpáját a kempingben hagytam! Így lámpa nélkül kellett este a sötétben tekernie. De nem csináltunk belőle ügyet, mert a bécsi bringások nagy része lámpa nélkül tekert! Mondtam, hogy nagyon lazák!
Gergő eddigre már nagyon éhes volt, de minden étkezde amit láttunk, borzasztó drága volt. Végül a Margareten metrómegállónál találtunk egy kínai büfét elfogadható áron. Gergő zöldséges tésztát evett, én pedig szusit.
Este elég későn, kilenc után értünk a Práterbe. Jó, hogy este mentünk, mert a világítások miatt ilyenkor sokkal hangulatosabb volt. Gergő felült néhány játékra, én csak lentről figyeltem (még nézni is rossz volt). Ez volt a legdurvább:

A cucc 2 tengely körül forgott, kábé 0-6 emelet magasság között, sokszor volt fejjel lefelé, előre-hátra forgott, néha elég sokáig meg is állt fent.
Éjszaka még vissza kellett bringáznunk a kempingbe, ez nem volt túl egyszerű. Keveregtünk kicsit a sötétben, a sok Duna-ág, sziget és a köztük vezető hidak közt. Végül csak visszatalátunk, ez is olyan 120km-es nap lett. Míg Gergő lemosta az út porát, én felállítottam rendesen a sátrat, aztán elmentem én is fürdeni. Mire visszaértem, Gergő már aludt és engem sem kellett sokáig ringatni.

4.Nap Augusztus 26. Péntek

 

Itt nem tudtam trackelni, de tulajdonképpen, a bécsi városnézést leszámítva, szinte ugyanarra mentünk vissza, mint amerre jöttünk.
Az előző napokban kissé túlhajtottuk magunkat, hiszen az eredetileg 5napra tervezett programot 3nap alatt csináltuk meg, végig pofaszélben, így kissé elfáradtunk. Szerettem volna, ha jól kipihenjük magunkat, ezért úgy terveztem, hogy sokáig alszunk. Majdnem sikerült is. A kemping elég csendesnek tűnt. Túl csendesnek. Valószínűleg ez zavarhatta a mellettünk lévő sátorban alvó (illetve nem alvó) kisbabát is, aki hajnalban tett róla, hogy ez a csend ne legyen zavaró. Édesanyja hiába csitítgatta és az én halk szitkozódásom sem sokat használt, kitartóan és hossza bömbölte bele a világba a fájdalmát. Szerencsére Gergőt az ilyen apróságok (hehe) soha sem zavarják, így most is nyugodtan aludt tovább.
Számomra is elérkezett a reggel, némi forgolódás után. Mosással indítottam a napot, kihasználva, hogy itt van (meleg)víz. Igen ám, melegvíz volt, dugó viszont nem. Úgyhogy, nagy kreatívan, egy ruhával dugtam be a lefolyót, míg a többit mostam.😊 A szárítást is ügyesen oldottam meg:

Valamicskét ettem, de a nagy részét meghagytam Gergőnek. Vártam, hogy felébredjen, közben töltögettem a telót és tervezgettem a hazautat. Felmerült bennem, hogy hazafelé ejtsük útba a Savaria Karnevált, vagy a Sobri Kalandparkot, de Gergőnek egyikhez sem volt kedve.
Miután Gergő végre felkelt, rá hagytam a töltődő telefon őrzését és elindultam ennivalót vadászni. A kemping boltja eddigre kiürült, végül a közeli benzinkútnál, egy Sparban vásároltam kenyeret és ravioli konzervet. Mire visszaértem, volt 11óra, így korai ebédnek megettük a konzervet, desszertnek pedig lekváros és mézes kenyeret. Összepakoltunk és elindultunk haza fél egy körül. Ugye, nagyjából ugyanazon az úton mentünk vissza, mint amerre jöttünk, ezért jó hátszelünk... lett volna! Ha meg nem fordul a szél! De legalább az intenzitása nem csökkent! 😒
Bécsből kifelé elmentünk a "Grillpart" mellett. Itt, a Duna partján, jó pár km hosszan betonozott grillezőhelyek voltak felállítva, többségüket aktívan használták is. Az egyiken egy keleti család sütött akkora lepényt, hogy a  bringát betakarta volna -sajnálom, hogy nem fényképeztem le.
A forgalom sokkal nagyobb volt, sajnos. Menet közben úgy döntöttünk, hogy ismét Fertőrákoson alszunk a strandon. Vacsorázni is Rákoson akartunk, mert idefelé ott láttam egy pizzériát.
Kismartonban még megálltunk bevásárolni, Gergő vett jó sok csipszet (valami speckó osztrák cucc, állítólag itthon nem lehet kapni), de mondtam, hogy azt neki kell cipelnie. Fél hét körül értünk vissza Magyarországra:

Fertőrákoson a pizzéria be volt zárva. Eddig úgy vacsorázgattunk, hogy 1 este konzerv, 1 este étterem és ezt szerettem volna tartani továbbra is. Gergő talált egy éttermet, ahol sok (osztrák) bringás ült bent, cigiztek és söröztek. Kint voltak a menü árak, egész elfogadhatók. Megengedték, hogy bevigyük az udvarba a bringákat, hát beültünk. Ilyen volt a terasz:

Kikértük az étlapot. Háááát! Mint kiderült, egy fine dining étterembe (Ráspi) estünk be mi, szakadt biciklis vadkempingezők. Ekkor már feltűnt a sok matrica az ablakokon, amik az Év Étterme díjak elnyerését hirdették. A mosdó csupa márvány és kovácsoltvas, egyszer használatos kis kéztörlővel. Az étlapon olyan 5-15e körül volt 1 fogás ára. Nos, inkább a menüt kértük. 😊

Gyümölcslevest ettünk, majd steaket curryszósszal és rizzsel (ez kettőnknek kijött olyan 4-5e forintból). Finom volt, bár kissé sokat vártunk rá, de legalább addig töltődött a telefonom.
A strandra 8 után értünk már le. Ugyanúgy meg tudtunk fürödni, ugyanúgy nem vettük észre a sátrazni tilos táblát 😊, de most kicsit jobban elbújtunk. Mondjuk, mást is láttunk sátrazni és lakóautósok is voltak bent. Az éjszaka kicsit hangosabb volt, mert pénteken azért páran jöttek bulizni.

5.Nap Augusztus 27. Szombat

Az ötödik nap a jól bevált rutinnal indult. Korán keltem, amit lehet, összepakoltam, majd miután felkelt Gergő is, befejeztük a pakolást és elindultunk. Éjszaka jutott eszembe, hogy mi lenne, ha hazafelé még megkerülnénk a Fertő-tavat. Tulajdonképpen nem is olyan nagy kerülő. Reggel előadtam a tervet Gergőnek is. Kicsit kellett győzködni, mert eléggé fáradt volt, de végül beleegyezett.
Ugyanarra indultunk hát el, mint 2 napja, ugyanabban a boltban vettünk reggelit (szinte ugyanazt 😊) és ugyanott ettük meg. Svédasztalos reggeli és csúszdapark:

A tó körül nagyjából a B10 utat kellett követnünk, de néhol eltértünk tőle, egy pici kevergés is volt néhányszor.
Ruszt előtt fényképeztem (nem a fű nagy, hanem a ló pici):

Gergővel sokat beszélgettünk út közben, ráadásul hátszelünk is volt. Így kevésbé tűnt fel neki, hogy fáradt. A tó nyugati partján gyorsan felértünk -itt sok kis pihenő volt útközben, ahol ivóvíz is volt.

Útközben időnként szép házak mellett, néhol pedig érdekes "bringatárolók" mellett mentünk el.

 Az északi parton kissé változott a táj, erre több a település, több a vendéglátóhely is, viszont itt már nincs az út szélén ivóvíz vételi lehetőség.
A keleti part ritkábban lakott és itt vannak földutas, de jól járható részek is.

Pátfaluban a strandon álltunk meg pihenni.

Gergő szeretett volna egy olyan elektromos csónakot bérelni, de elég nagy szél volt és láthatóan nehezen birkózott vele a gyenge jármű.
A következő megálló ez a jó magas kilátó volt a természetvédelmi területen:

Itt az út elkanyarodott a tótól Ilmic felé. A tó körül végig sok a szőlő. Itt sok helyen hálóval borítják a tőkéket -gondolom védik a madaraktól. Ahol nem, ott pedig hangos durrogtatással ijesztik el őket, amit automata gép csinál. Egy ilyen durrant el közvetlenül mellettem, úgy megijesztett, majd leestem a bringáról.
Innentől nem volt nagy buli a tekerés. A környezet egyre jobban hasonlított az otthonira -itt már szemetes volt az út széle! Csak egy kicsit kell jobb országokban tekernie az embernek ahhoz, hogy ez már furcsa legyen! Éhesek és szomjasak is voltunk, de itt már nem akartam vásárolni, mert már csak pár km-re voltunk a határtól.
Pomogynál átléptünk a határon és egyből lefordultunk a kevésbé forgalmas útra. Tőzegmajornál végre találtunk kutat, fel tudtunk frissülni és a készleteinket is feltöltöttük.Bolt nem volt nyitva, de megettük a maradékot.

Balra a háttérben van az életmentő kút!

Itt kezdtem gondolkodni, hogy mi lenne, ha másnap estére hazaérnénk. Így nem kellene még egy napot sátraznunk. Mondtam Gergőnek, hogy nyomjuk meg egy kicsit, ha nem bírja, akkor legfeljebb leállunk. Rátettük hát megint magunkat az útra és a szembeszélben (természetesen) elindultunk Kapuvár felé.
Mire odaértünk, a Spar már bezárt. A fagyizó viszont nyitva volt, jobb híján nyaltunk egyet. Itt kaptuk az infót, hogy menjünk tovább a főúton, ott lesz nyitva bolt. Zárás előtt pár perccel estünk be a Pennybe, de be tudtunk vásárolni vacsorára. Nem ültünk le vacsorázni, mert úgy voltunk vele, hogy majd este a sátorban.
Ugyanazon az úton mentünk vissza, amerre jöttünk. Sopronnémeti előtt megálltunk a dolgunkat végezni és egy kicsit beljebb az úttól találtunk egy nagyon kellemes biciklis pihenőt. Bár még tudtunk volna tovább menni, mégis úgy döntöttünk, hogy itt éjszakázunk, annyira jó helynek tűnt. Fedett pihenők, asztalok, padok, budi... Csak a víz és az áram hiányzott.

Bementünk a faluba vízért. Elég eldugott helyen volt a kút, így meg is fürödtünk egyből. Közben hallottuk, hogy valahol nagyon hangosan buliznak, üvöltetik a zenét.
Visszamentünk, megmelegítettük a vacsorát és végre jóllaktunk. Felállítottuk a sátrat, de mivel tető alatt voltunk, elég volt a belsejét felállítani. Szépen nyugovóra tértünk, meglehetősen sok meztelen csiga társaságában. Mondjuk a sátorba nem tudtak bejutni, ezért annyira nem zavartak. A buli zaja elég hangos volt, én nem nagyon tudtam tőle aludni, de Gergőt szerencsére nem zavarta, sem ez, sem a későbbi események.
Olyan 9 körül megjöttek a helyi fiatalok kocsival -amiből szintén üvöltött a zene. Gondolom jöttek volna a szokásos szombat esti bulihelyükre. Elég csúnyán néztek ránk, de nem szóltak semmit, csak megfordultak és elmentek.
Kicsit később, olyan éjfél körül, miután már a Kis Grófó blokk is lement a falubeli buliban, megjelent egy másik autós csapat. Ők is csak ránk néztek, majd megfordultak és elmentek. Jól tönkretettük a helyi fiatalok szombat esti magán buliját.
Valószínűleg rajtunk kívül nem sok bringás szokott itt lenni, mert eleve nem sokan bicikliznek erre és a pihenő eléggé el van dugva, nehezen lehet megtalálni. Nekem úgy tűnt, hogy csak alibiből építették, hogy valami pályázati pénzt el tudjanak költeni. Mennyi ilyen van szerte az országban!

A faluban viszont továbbra is üvötették a "zenét". Ezt már én sem bírtam, fogtam magam és bedugtam a fülem. Vadkempingezésnél soha nem használok füldugót, de már nagyon fáradt voltam, nem bírtam tovább. Egy életre megtanultam, hogy péntek-szombat este nem vadkempingezünk kiépített helyen!

6.Nap Augusztus 28. Vasárnap

A hűvös éjszaka után ismét korán volt ébresztő, hisz megpróbáltunk még aznap hazaérni, ami olyan 190km megtételét kívánta. Bereggeliztünk, összecsomagoltunk és fél hét körül elindultunk. Hétvégén szerncsére nem volt nagy forgalom.
Téten, a jó kis pékségben megint jól bevásároltunk és tőle nem messze, egy kis parkban meg is tízóraiztunk. Megettünk mindent, de Gergő még éhes volt, így visszamentünk még egy körre és útravalót is vettünk.
Bakonygyiróton ismét megálltunk volna a boltban kólát venni, de vasárnap nem volt nyitva. Igazából az egész Bakonyban nem talátunk nyitva boltot vasárnap.
Dudarra, az út legmagasabb pontjára eléggé könnyen felértünk, így kezdtem bízni abban, hogy hazaérhetünk estére. Mondtam Gergőnek, hogy bármikor szóljon, ha fáradt, vagy éhes, egyből megállunk. Sokszor meg is álltunk, de ezek rövid pihenők voltak, így jól haladtunk.

Lefelé azért könnyebb!

Fentről szép a kilátás

 Csernyén végre találtunk nyitva boltot, itt tudtunk venni (meleg) kólát és csokit. Itt már jól ismertem az utat, tudtam, hogy nem messze van egy jó kis pihenőhely. Ott meg is álltunk enni.
5 körül érhettünk be Fehérvárra. Egy Spar mellett kellett elmennünk, reméltem az nyitva lesz. Szerencsénkre még nyitva volt, így tudtunk venni kólát Gergőnek. Eddigre már megtettük a napi ~130km-ünket, de még nem volt későn. Már csak 60km-re voltunk otthontól, itt már nem akartunk még egy estét sátrazni. A bányatónál megálltunk kicsit pihenni, töltekezni.
Dinnyés felé mentünk haza, itt tudtunk vizet is tölteni. Sajnos a megállásnál sikerült eltörnöm a kitámasztómat -túl nagy volt rajta a súly. Mérgemben földhözvágtam az egyik műanyag palackunkat, ami szét is tört. Nem csak a kitámasztó miatt voltam mérges, hanem a tempó miatt is. Nagyon szerettem volna már hazaérni és egész nap 17 körül tötymörögtünk. Persze nem volt igazam, hisz Gergőtől ez nagyon nagy teljesítmény volt, a hatodik napon, egész úton folyamatos szembeszélben!

Látszik rajta a fáradtság, de teker tovább!

A szép nevű Csiribpusztán keresztül folytattuk utunkat. Cikola körül sötétedett ránk. Fél kilenc körül értünk be Rácalmásra, reggel óta 193km-t tettünk meg.
Gergő már emlegette régebben, hogy szeretné még ezen a nyáron elérni a 200km-es napi távot. Mondtam neki, hogy most elég jó esélye van erre, csak 7km-t kellene pluszban megtenni. Tetszett neki az ötlet, így még fél órát keringtünk a faluban és végre hazaértünk! Gergőt nem hogy hordágyon kellett bevinni, hanem fülig ért a szája, nagyon fel volt dobva. Büszke is lehet magára, alig 13 évesen ilyen 6napos, nagyrészt vadkempingezős, túrát végigcsinálni egy 200km-es nappal, az nagyon nagy dolog!
Így utólag is azt mondhatom, hogy mindketten nagyon jól éreztük magunkat, minden nehézség ellenére. Jó kis túra volt!