Előzmény
1.nap 09.01 Szeles nap
Reggel korán (fél hatkor) indultam, mert hosszú napnak ígérkezett. A ~300km-es utat 1,5 nap alatt akartam teljesíteni.
Nagyon erős szembeszelet jósoltak egész napra és sajnos a jóslat bevált. Nem sokszor láttam 2-est a km órámon. Legtöbbször csak 17 körüli sebességgel tekertem a 20-30km/órás szembeszélben. Néha, ez a szédületes sebesség leesett 13-15 körülire. Ez nagyon kimerítő volt, nem csak fizikailag, de pszichikailag is. Csak 4 óra után csillapodott kicsit, de addig kegyetlen volt. Csak ott volt kissé elviselhetőbb, ahol legalább egy fasor volt az út mellett. De sajnos ilyen hely már kevés van. Meg kellett elégednem a nagyra nőtt kukoricával és napraforgóval. Valamit azért az is csillapított.
Reggel a napkelte látványa az egybefüggő felhőzet miatt sajnos elmaradt. Nagyjából eseménytelen tekerésem volt a jól ismert úton Csákvárig. Kissé hidegebb volt, mint amire számítottam. A kabát nem került le rólam egész nap, még az emelkedőkön sem.
A Velencei-hegység utáni nyílt részen már alig vártam, hogy a Vértes emelkedőjéhez érjek -mondván, az legalább leárnyékol valamit a szélből. Ez nem jött be, szerintem inkább felerősítette a szelet.
Miután leértem Majkra, meg is álltam pihenni és vizet tölteni.
Kömlőd után egy jó kis elhagyatott mellékúton fosóka szilvafát vettem észre az út mellett. Hát persze, hogy megálltam szedni! Gyorsan betermeltem az aznapi gyümölcsadagomat bioszilvából.
 |
| Látszik a szélerősség |
 |
| "Alagút" Kocs és Mocsa közt |
 |
| Jókai Park Komárom |
 |
| Elhagyom az országot. |
 |
| Vág torkolat |
Komárom és Gúta közt prémium minőségű út vezet a gáton. Autómentes rész, szinte csak bringások használják -és persze a vízügyesek. Érdekesség, hogy ~500m-enként van kirakva egy szemetes. Sajnos, kelet felől teljesen nyitott, így a szél itt is eléggé megdolgoztatott.
Európa leghosszabb fedett fahídja (86m) vezet a gútai hajómalomhoz. Ezen természetesen végig kellett bicikliznem.
Gúta után sajnos ki kellett mennem az autóútra, megszűnt a jó kis út a gáton. Nem volt nagy forgalom, de azért valamennyire csak figyelni kellett. Menet közben még egy pozsonyi szlovák rekus is leintett szemből. Lefényképezett és beszélgettünk pár szót (angolul). Hívtam, hogy jöjjön el a találkozóra, de egy négy napos túráról tartott hazafelé és várta a felesége.
Vágsellye után tudtam visszamenni a gátra, de itt már nem volt annyira jó minőségű. Tele volt ilyen kapukkal:
 |
| Lassító |
Nem volt nagy élmény néhol 100m-enkét lelassítani szinte állóra. A gyorsítgatások, főleg ennyi csomaggal, elég sok energiát elvesznek. Ezeket szerintem olyan emberek tervezik, akik csak a kocsmába járnak biciklivel, évente egyszer-kétszer, amikor tudják, hogy rendőri ellenőrzés van a környéken és nem mernek inni és vezetni egyszerre.
Itt egész Szeredig a víztározó gátján mentem. Sok volt a gyalogos és a kutyasétáltató a bringások mellett. Az egyik nagyobb kutya utánam is iramodott. A "gazdi" valamit mondott a maga nyelvén -gondolom, hogy ne féljek, nem bánt, csak játszik. Én is mondtam neki valami szépet az én nyelvemen.
Szereden még keresztültekertem és aztán elkezdtem sátorhelyet keresni éjszakára. Bementem valami félszigetre, eléggé elhagyatott helynek látszott. Végül a vízparton vertem sátrat. Aránylag nyugis hely volt, csak a forgalom zaja és a kutyaugatás hallatszott egy darabig. Nem tudom, honnan jöhetett, mert térkép szerint eléggé messze voltam mindentől. Talán két kocsi ment el este mellettem (2-3m-re lehettem egy földúttól), de nem hiszem, hogy észrevettek. Este aztán már nyugi volt.
Még alaposan megmosakodtam -milyen jó, hogy cipeltem magammal a vizet! - és lefeküdtem aludni. Nem mertem kint hagyni az átizzadt ruhámat és a nedves törölközőt, nehogy elvigye valamilyen állat. Bevittem a sátorba, de így bent sajnos eléggé nagy lett a pára, konkrétan csöpögött a víz a tetőről. Kint is jó nagy pára volt a vízparton. Végül is ezért nem volt igazán jó a hely. Régóta nem vadkempingeztem már, kijöttem a gyakorlatból. Pedig, tudtam, hogy fa alatt a legjobb sátrazni, mert hajnalban ott nem csapódik le a pára.
200km (1200m szint) megtétele (csomagokkal és kemény szembeszélben) után úgy aludtam el, mint akit fejbe vertek.
Napi statisztika: 201km 1245m
2.nap 09.02 Szenvedős nap
Elég nyugis éjszakám volt. Egyszer gyors szárnycsapkodást és csobbanásokat hallottam közelről. Valószínűleg, valami éppen vacsorázott valamit. Mivel egyik sem én voltam, inkább visszaaludtam.
 |
| Sátorbontás, pakolás |
Éreztem a fáradtságot az izmaimban. Az előző nap nagyon kemény volt. Igazából, pihenőnapot kellett volna tartanom. De erre nem volt időm, mennem kellett, mert délben ott akartam lenni Velká nad Velickouban. A csapat ott ebédelt és én ott akartam csatlakozni hozzájuk.
 |
| Zavaron a tábla alatt megy a bringaút. :D |
 |
| Véget ért az út. |
Újra kellett terveznem. Szerencsére, a szél, bár még mindig szembe fújt, de lényegesen csillapodott. Érezhető volt, de nem annyira nagyon erős, mint előző nap. Emelkedőből viszont bőven kijutott erre a napra is, 993m szintet kellett megmásznom.
Trebaticétől kezdve a 499-es úton mentem. Gondoltam, három számjegyű út, csak nem lesz olyan forgalmas. Az lett. Ahogy lehetett Verbó után le is tértem róla. Gyönyörű hegyvidéken tekertem, aránylag kis forgalmú, de nagyon meredek (~10-15%) utakon. Itt már dél körül jártam, erősen tűzött a nap, de hideg volt, a kabátot nem tudtam levenni. Nem éreztem túl jól magam, kezdett elfogyni az erőm. Meg kellett volna állnom pihenni és enni, de féltem, hogy lekésem a csatlakozást, úgyhogy mentem tovább.
Miavánál tértem vissza a 499 útra, de innentől már nem volt akkora a forgalom. A kifelé vezető emelkedő viszont eléggé megerőltető volt. De az igazi, pár km-rel később jött:
 |
| 17% |
A hegy másik oldalán, lefelé, ugyanez a 17%-os szint volt, de mínuszba. Itt viszont már kanyargósabb, szerpentinesebb volt az ereszkedés, az útminőség sem volt olyan jó. Hogy ne unjam el magam, azért ebbe az ereszkedő szakaszba is beleraktak egy rövid, 12%-os emelkedőt.
 |
| Szép kilátás, de meg kell ére küzdeni! |
 |
| Végre elértem a határt, nagy nehezen! |
 |
| Elég kemény környék lehet, ha a jelzőlámpát ketreccel kell védeni! |
Jókora késéssel, fél kettőre értem be az étterembe, de szerencsére még ott volt a csapat. Gyorsan kértem és kaptam ebédet, már nagyon rám fért! Egy sört is ittam mellé és azonnal szembesültem a cseh árakkal. Az elegendő és finom ebédért és a korsó sörért együtt, ~1300Ft-nyi Koronát fizettem. És lehetett kártyával fizetni, ami a későbbiekben sajnos nem lesz jellemző!
A szervezők az idei túraútvonalak kitalálásával nem sok időt töltöttek. Mindenhol egy meglévő biciklis útvonalon mentünk. Ennek a hátránya az volt, hogy csakúgy, mint itthon, néha (sokszor) rettentő pocsék utakra, vagy útnak alig nevezhető valamikre vezetett rá. Szerintem életemben ennyit nem bicikliztem betonlapos úton, vagy macskakövön. Fekvőbringával ez nem annyira öröm, mert nem lehet kereket emelni, vagy súlypontot áthelyezni az akadályoknál. Jellemző volt az is, hogy meredek helyeken mentünk, illetve nagyokat kerültünk azért, hogy egy nagyon rövid autóutas szakaszt kikerüljünk.
A cseh túrákra kábé az a jellemző, hogy minden kocsmában megállnak egy (kettő, három) sörre. Én ezt azért annyira nem bírom, még a minden második kocsma is sok egy kissé. De azért még egy helyen megálltunk egy sörre és egy utopenecre. A többiek gulyást is ettek, de én nem kértem.
Végül este fél hét körül értünk a kempingbe. Még pont nyitva volt a recepció, így el tudtam intézni a bejelentkezést és a fizetést. Igaz, hogy a kempingben senki nem beszélt a csehen kívül semmilyen nyelven (és sajnos csak kp-zel lehetett fizetni), de egy angolul kicsit tudó cseh kolléga és a Google Translate app segítségével végül flottul sikerült minden.
Gyorsan feldobtam a sátrat (miután sokat szuttyogtam a hely kiválasztásával). Amikor kibontottam, szembesültem vele, hogy a reggel nedvesen elrakott sátor (természetesen) még mindig nedves. Szerencsére Bandiéktól kaptam kölcsönbe egy ventilátort és hosszabbítót, így ~1 óra alatt sikerült kiszárítani a belsejét.
Még egy levezető sört megittunk az étteremben, aztán fürdés, fekvés. A fürdés érdekes volt, egy 10 Koronást kellett bedobni egy automatába és azért 4 percig folyt a langyos víz. Tulajdonképpen elég volt, de azért jobban esett volna a korlátlan mosdás lehetősége. A többiek nagyon riogattak, hogy hideg lesz a sátorban -közülünk egyedül én sátraztam, de végül nem volt vészes. A hálózsák bélést nem is használtam, egy szál pólóban, sapka nélkül aludtam.
Így, hogy nem lehetett kártyával fizetni, a nálam lévő Korona hamar elfogyott. Szerencsére Robinál sok volt, így nála tudtam váltani. Egyébként ATM-ből kellett volna kivennem.
Napi statisztika: 124km 1270m
3.nap 09.03 Pihenőnap
A kempingnek volt egy hatalmas előnye. ~1800Ft-ért volt félpanzió, ami svédasztalos reggelit és egyfogásos vacsorát jelentett. Ez jól jött, nem kellett az étkezésre külön gondot fordítani. Ilyen ár/érték arányú étkezés jó lenne minden találkozón!
Szóval, reggel bőségesen bereggeliztünk, majd 10-kor indultunk a napi túrára. Mindjárt egy kedves, 10%-os emelkedővel indítottunk, pihenésképpen. Itt azért nagyon éreztem az izmaimban az előző két nap terhelését. Tényleg szükség lett volna már egy pihenőnapra, de nem akartam lemaradni a napi programokról. ~100-an lehettünk, de a túrán eléggé szétszóródott a társaság. Néha teljesen egyedül, vagy kis csapatban tekertünk.
Nekem sajnos menet közben eltörött a fékbowdenházam. Ez a kézi hajtás sajátossága, a felső bowdenház tekerés közben folyamatosan mozog, ezért pár ezer km-enként eltörik. Tartok is magamnál egy tartalék darabot, hogy mindig azonnal tudjam cserélni, mielőtt tönkreteszi a bowdent. Az első nagyobb pihenőnél, Veseli nad Moravouban ki is cseréltem.
A következő megálló egy sörgyárban lett volna, ha jól értettem, de helyette ugyanabban a faluban, egy falunapra mentünk, ahová a sörgyár kitelepült. Érdekes falunap volt, rajtunk kívül nem sokan voltak.
Itt elég sok időt töltöttünk, hazafelé már kis csoportokban mentünk. Ahhoz képest, mint amire emlékeztem még az előző találkozóról, a vezetési kultúra sokkal rosszabb volt. Egy autós, akinek elgurulhatott a gyógyszere, elkezdte előzni ötünket. Az utolsó két ember egymás mellett tekert, de bőven volt hely, hisz szembe nem jött senki. De ő csak izomból nyomta a dudát és a végén rám húzta a kormányt (én mentem legelöl). Nem jött durván közel, de teljesen feleslegesen veszélyeztetett, hiszen még mindig nem jött szembe senki és a szembe lévő sávban bőven el kellett volna férjen. Utálom, az ilyeneket. Remélem, minél hamarabb neki megy egy fának, mielőtt megöl valakit. Sajnos, idén több hasonló esetem is volt, semmivel nem volt jobb az ottani közlekedési kultúra, mint a hazai.
A következő megálló Bzenecben volt, a vasútállomás mellett. Itt ittam az egész túra legjobb sörét.
Hazafelé Stráznicében technikai okokból kissé lemaradtam a többiektől, de, mint az várható volt, a következő kocsmában utolértem őket. 😀 Itt egy helyi alkesz ragaszkodott hozzá, hogy az én telefonommal csináljon egy képet rólunk. Végül is, egész jó kép lett:
 |
| Radejov, kocsma |
Az időt jól elhúztuk, éppen csak visszaértünk a (finom) vacsora végére. Este, pakolás és fürdés után, persze a szokásos levezető sörözés-beszélgetés sem maradhatott el. Jenő megkínált minket pálinkával. Az elsőt az ő egészségére ittuk (szülinap), a másodikat pedig Frici barátunkéra, aki sajnos súlyos betegségéből lábadozik, ezért nem lehetett velünk -ezúton is jobbulást neked, Frici!
Napi statisztika: 59km 709m
4.nap 09.04. Még egy pihenőnap, ami még mindig nem igazán pihenőnap
Az előző naphoz hasonlóan ismét bőséges reggelivel és meredek emelkedővel kezdtünk. Pocsékabbnál pocsékabb utakon tekertünk be Straznicébe.
 |
| Aranyos harangláb útközben. |
Én itt csak Kofolát ittam, mert délutánra egy borkóstolóra fizettünk be és nem akartam keverni a bort a sörrel. Ráadásul, még soha nem ittam Kofolát, bár sokat hallottam róla. Nos, azt hiszem, továbbra is csak hallani fogok a Kofoláról, mert annyira nem jött be. De, ezt is meg kellett egyszer kóstolni!
A további utunk is a Batuv csatorna partján vezetett, rossz és még rosszabb utakon. A végére, már csak két keréknyom maradt. De, azért jó volt a csatorna partján tekerni és menet közben a hajókat figyelni és a pihenők jók voltak. Az egyik ilyennél volt kompresszor, wc és térkép. Mindhármat használtam is.
Eddigre, szokás szerint, nagyon szétesett a csapat, itt már egyedül tekertem. De, ez nem volt baj, néha jól is esett egy kis egyedüllét.
 |
| Szabadon használható kompresszor |
A vacsorát, szokás szerint éppen, hogy csak elértük. Utána még beszélgettünk egy jót, némi sör mellett. Én már nem ittam, mert hosszan éreztem a borok finom ízét a számban és ezt nem akartam sörrel leöblíteni. Akik másnap reggel korán indultak, kissé hamarabb elmentek lefeküdni, de mi maradtunk záróráig -mint minden este.
Napi statisztika: 46km 363m
5.nap 09.05. Indulás hazafelé
Hazafelé másik utat választottam, mint amin jöttem. Ez egyébként is szokásom, de itt most indokolt is volt. Nem akartam újra a nagyon forgalmas 499-esen tekerni és a 17%-os emelkedőt is kissé soknak éreztem, abban az állapotomban. Valamint, Nagyszombatot is meg akartam nézni, mert még soha nem jártam ott.
Ráérősen, 2 nap alatt terveztem megtenni a ~300km-es hazautat. Felkelés után egyből összepakoltam, majd kivittem a már üres sátrat a napra, hogy jól kiszáradjon. Addig nyugisan megreggeliztem a terülj-terülj asztalkámról. Időnként szoktam enni svédasztalos reggelit, de bringázás közben még soha nem volt hozzá szerencsém. Nagyon jól esett, hogy nem nekem kell megcsinálnom és hogy bőséges a választék. Még szendvicset is készítettek nekünk az útra!
Miután mindenkitől elbúcsúztam (remélem senkit nem hagytam ki!), feltöltöttem a víztartályomat és utolsónak én is elindultam. Már, azok közül utolsónak, akik tekerve jöttek Magyarországra. Isu és Misi még aznap haza akartak érni, Robi pedig, még egy hosszabb útra ment, így ők korábban elindultak.
Ahol lehetett, szándékosan elkerültem az 51-es főutat, pedig az gyorsabb lett volna. De én élvezni akartam a bringázást, ahhoz pedig a minél kisebb forgalom az ideális.
 |
| Gyorsan elértem a határra |
 |
| Ez nem az a látvány, amit az ember egy csomagokkal megpakolt reku üléséből vágyik |
 |
| Azért, volt emelkedő ezen az úton is! |
 |
| Nem tudom, mi volt ez a kereszt (csak tótul volt kiírva), de eléggé impozáns látvány volt a hegytetőn. |
A mellékútnak köszönhetően jóval lassabban haladtam (itt szerintem több volt az emelkedő is), de nem bántam meg. Szép és nyugis helyeken tekertem, ha újra arra kellene mennem és nem sietnék nagyon, akkor megint ezt az utat választanám. Persze, a szakolcai földutas szakaszt, a szőlőhegyen, már kihagynám.
Szenicéig tartott a jó világ, itt már muszáj volt az 51-es főútra felmennem. Itt kezdődött a hágó és csak ez az egy út volt. Szerencsére, a legtöbb helyen jó volt az út és a forgalom sem volt nagy.
Magyarországon csak az acsarkodás megy a bringások és a többi közlekedő közt, de Szlovákiában vannak példaértékű megoldások a biciklis "probléma" kezelésére:
 |
| Így is lehet! |
Bár, szerintem nem a biciklisekkel van probléma, hanem a normális világunkat elpusztító gépjárművekkel. Ez önmagában egy hosszabb téma, egyszer majd kifejtem.
Jablánc után kezdődött az igazi emelkedő szakasz. Meglepően könnyen átjutottam rajta -pedig tartottam tőle, csak olyan 10% körül volt a maximum emelkedés. A hágó tetején akartam egy fényképet csinálni, de úgy hagytam el, hogy észre sem vettem. Csak az tűnt fel, hogy kanyargok lefelé a szerpentinen. Nem volt nagy, mindössze 4-5 kanyar, azután jó hosszú, egyenes gurulások.
Pozsonynádas után megint letértem a főútról. Ezzel valószínűleg megint sok időt vesztettem, mert távolságban és szintben is többet mentem. De nem számított, időm volt elég.
Nagyszombaton jó lassan értem át, sokat megálltam, vásárolni, enni és nézelődni, vizet tölteni.
 |
| Hangulatos város |
 |
| Nem egészen értettem, hogy mit árulnak itt, de nem álltam meg vásárolni. 😃 |
Nagyszombat után visszatértem az odafelé már megismert Vág melletti útvonalra. Vasárnap délután, a gáton "nagy" volt a forgalom. Jó volt látni a sok tekerő, sétáló embert.
Vágsellye után elkezdtem nézegetni a lehetséges táborhelyeket. Nem akartam nagyon forgalmas részen megállni, hogy lehetőleg csendes, nyugis éjszakám legyen.
Vágfarkasd után láttam egy jónak látszó utat a térképen. Elfelé vezetett a falutól és az autóúttól és zsákutcának látszott. Kitekertem rajta pár km-t. Találkoztam ugyan két kocsival, de a betonlapos, keskeny út nem tűnt nagyon forgalmasnak. Úgy döntöttem, jó lesz. Egy bejárónál átmentem az út menti fasor túloldalára és egy szántóföld mellett, két kis diófa alatt, szinte tökéletes helyet találtam. Sajnos, az autóút forgalma valamennyire oda hallatszott, de azon kívül nagyon jó volt. Fa alatt volt, vagyis párára nem kellett számítanom és a biciklit is kényelmesen neki tudtam támasztani. Rengeteg nyúl és néhány őz is volt a környéken. A nap már lement, majdnem teljesen sötét volt, így tudtam, hogy ha vadászok nem jönnek, akkor nyugis éjszakám lesz, a gazdák valószínűleg már nem járnak arra.
Nyugodtan tudtam sátrat állítani, az úton 2-3 kocsi ment el egész este. Éjjel pedig semmi. De, onnan nagyon nehezen lehetett volna észre venni, a szántóföldhöz pedig, senki nem jött be. Mivel cipeltem magammal elég vizet, így jó alaposan le tudtam fürdeni lefekvés előtt és még maradt reggelre is inni. Jó darabig nyitva hagytam még a sátor külső ajtaját és bámultam a csillagokat, meg hallgattam az éjszaka zajait, miközben terveztem a másnapi utam. Valamikor éjszaka felébresztett valami, ami szerintem őz volt, mert kis testű, négy lábú patásnak hangzott. Ezen kívül, egész nyugodtan aludtam.
Napi statisztika: 152km 1062m
6.nap 09.06. Hazatérés
Egészen hajnalig. Még teljesen sötét volt, amikor az aranysakál ébresztett. Az aranysakál hangja olyan, mint amikor az ember Kínából rendel oroszlánüvöltést. De, legalább jó hangos. Legalábbis közelről. És ez a példány jó közel volt. Szerencsére, korábbi vadkempingezésnél már találkoztam ezzel a hanggal, így csak mérsékelten erős szívdobogással ébredtem, automatikusan kézbe kapva a tőrömet. Még kétszer ismételt, mielőtt megunta és odébb állt. Ezután már nem tudtam vissza aludni, így, amint pirkadni kezdett, elkezdtem pakolni.
 |
| Táborhely reggel |
Reggeli közben megfigyelhettem a helyi melós kultúrát. A középkorú csávó természetesen egy cigi komótos elszívásával kezdte a munkanapot, majd a csikket egy elegánsnak gondolt mozdulattal a hídról a(z egyébként szépen gondozott) fűbe hajította. Csakúgy, mint otthon. Ezután nekiállt meglocsolni a híd oldalán a virágokat. Nos, számomra sokféle emberi viselkedés felfoghatatlan, például ez is. Egy részről, tesz azért, hogy szép legyen a környezet, gondozza a virágokat. Más részről, nem elég, hogy saját magának és másoknak is mérgezi a levegőt, még az undorító szemetét is szétszórja. Meddig tartana neki zsebre rakni és elvinni az első szemetesig!? Persze, ha szólok neki, vagy akár csak megkérdezem, akkor egyből balhézni kezd -tapasztalatom szerint. És hiába voltam ránézésre sokkal erősebb nála, egyáltalán nem volt kedvem az időt húzni ezzel. Úgyhogy, hagytam a fenébe és csak magamban kívántam neki szépeket. De, így már sokkal jobban megértettem, hogy miért néz ki ilyen undorítóan az egyébként szép pihenő környéke. Lehet, mégis jobban jártam volna, ha a fűben ülve reggelizek?
Gúta után, egész Komáromig megint csak a gáton, kitűnő úton mentem. Nem sokkal Gúta után egy lovastanyát láttam a Vág partján, ahol többféle gyakorlópálya is volt. Szerintem ez például lovasíjász gyakorlótér lehet:
 |
| Őszre a biciklifa is jó termést hozott! |
Kicsit tartottam a Vértestől, mind az emelkedőtől, mind a forgalomtól. Végül, az emelkedő nem volt olyan vészes és a forgalom is elviselhető volt, bár a keskeny, kanyargós emelkedőn a kamionokra eléggé kellett figyelni. Sok helyen épülnek Magyarországon bicikliutak, köztük sok olyan helyen is, ahol -szerintem- felesleges, vagy nem annyira fontos. Itt, Várgesztes és Vérteskozma közt, csak egy pár kilométernyi útra lenne szükség és akkor vígan lehetne keresztül biciklizni a Vértesen, az autósoktól nem veszélyeztetve és az autósokat nem zavarva, csodálatos környezetben. Az út, persze létezik, de mivel meredek erdei földút, néhol fél méteres vízmosta kátyúkkal, csomagos túrabiciklivel nem lehet rajta felmenni. Ilyenkor azon gondolkodom, hogy egy -szerintem teljesen felesleges- stadion árából hány ilyen bringautat lehetne építeni és ezzel mennyi emberéletet lehetne megmenteni közvetve és közvetetten. No, befejeztem, politika off.
Csákvártól a jól ismert és megszokott utamon jöttem haza. Persze most is szembeszelem volt, de ez szerencsére csak gyengén fújt. Az út végére eléggé elfáradtam, mind fizikailag, mind szellemileg. Ráadásul, elkövettem azt a hibát, hogy sehol nem álltam meg vizet tölteni, mikor már fogytán volt, így a végén, már nagyon szomjaztam. Úgyhogy, eléggé jól esett haza érkezni.
Napi statisztika: 168km 1073m
Összefoglalva
Az előzetes aggodalmaim részben beigazolódtak, valóban kevés voltam több szempontból is ehhez a túrához. De, mivel aránylag szerencsésen megúsztam kisebb, kezelhető problémákkal, ezért végül végigcsináltam a túrát, bár eléggé megviselt. Mégsem bántam meg, mert rengeteg élményt adott és visszahozta a kedvemet a túrázáshoz.
Köszönjük, nagyon jól visszaaadja a túra hangulatát.
VálaszTörlés