Csavargoo 24 -leghosszabb napom története

Figyelmeztetés! Ez a bejegyzés hosszú és unalmas, nem szórakoztatásra készült. Elsősorban saját magamnak írtam, naplóként. Azért teszem közzé, hogy ha valaki hasonló teljesítményt szeretne elérni (nem csak a biciklizésre gondolok és még nem is csak a fizikai aktivitásra), akkor tanulhasson a hibáimból és a tanácsaimból. Azonkívül inspirálhat másokat úgy, ahogy rám is hatással volt sok hasonló írás. Nem kötelező elolvasni, de ha elkezded, olvasd is végig, egyébként nincs értelme.

Előzmények

Az egész 2011-ben kezdődött. Akkoriban kezdett komolyabban foglalkoztatni a túrabiciklizés. Ehhez bicikli is kell. Nekem ugyan volt egy citybike-om, el is jártam vele dolgozni, illetve kisebb-nagyobb túrákra, de vágytam valami túrázáshoz jobban illő gépre. Már nem emlékszem, hogyan találtam rá a fekvőbiciklire, de egyből megfogott. Elkezdtem minél több infót begyűjteni a rekukról. Az internet feneketlen bugyrainak kurkászása közben akadt meg a szemem a grafomán biciklis-kalandoron, Harkányi Árpin. Egy grafomán túrabiciklisnek én vagyok az ideális olvasója, Árpinak pedig nagyon jó stílusa van, így el is kezdtem olvasni az összes elérhető írását. El is jutottam a 100 nap bringáig. Norvégiában találkozott egy emberrel, aki 23 óra alatt végigtekert 500km-t. Ez lehetetlen, gondoltam. Egy nap alatt nem lehet 500km-t letekerni. Különösen nem egy amatőrnek! De a bogarat beleültette a fülembe.

Miután meglett a rekum, elkezdtem hosszabb távokat menni. 200, 300, 400km jöttek sorban. Közben nézegettem a 24 órás versenyeket. De a kötöttségek nem tetszettek. Az időpont nem volt jó, a helyszín messze volt, rekusok nem indulhattak, vagy mégis, de csak feltételekkel... Versenyezni sem akartam másokkal, gyanítottam hogy inkább zavarna a nyilvánosság és a többi versenyző, mint segítene. Azt sem tudtam megmagyarázni magamnak, miért kellene tizenezreket fizetnem azért, hogy bicajozhassak. Maradtak hát a saját szervezésű teljesítménytúrák.

A tavalyi 400-as után döntöttem el, hogy 2016 júniusában megpróbálkozom egy 24 órás tekeréssel. Hogy miért éppen júniusban? A rövid éjszakák miatt. Tapasztalatból tudtam, hogy az éjszaka lesz az egyik legnagyobb problémám. Szezon elejétől márciustól júniusig ugyan nincs sok idő és én általában szeptemberben vagyok csúcsformában, de úgy gondoltam, szigorú edzéstervvel sikerülhet megfelelően felkészülnöm.

Előkészületek

Edzés

Elhatároztam, hogy felkészülésképpen januártól minden hónapban tekerek egy nagyobb távot. Ahogy nő a nappalok hossza, úgy egyre hosszabb utat terveztem. Márciusban 200, áprilisban 300, májusban 400, majd jöhet júniusban az 500. A tervet maradéktalanul végrehajtottam. Egészen márciusig. Az áprilisi túra csak 280-ra sikeredett, a május pedig teljesen kimaradt. Igaz, májusban "beesett" egy 5 napos túra, de ez sátras, nézelődős út volt, nem teljesítménytúra. Az edzésterv részeként június elejére már nem tervezem semmi komoly tekerést, csak pihenést. Büszkén mondhatom, hogy ezt sikerült is betartanom.

Helyszín kiválasztása

Adódott a kérdés:

-egy nagy kört menjek, ahogy szoktam, egész napos túracuccal, kajával, ruhával, forgalomban

-vagy egy megfelelő helyen körözzek, minimális cuccal, a felszerelésemet "depóban" tartva. Úgy ítéltem meg, hogy az első esetben kétséges lenne az 500km, ezért a másodikat választottam. Igaz, így a körülmények inkább emlékeztettek egy versenyre, mint egy túrára.

Több lehetséges helyszín átgondolása után végül a Bölcske -Dunakömlőd közti utat választottam. Ez egy 18km hosszú út, a Duna gátján. Forgalomtól elzárt, elvileg csak engedéllyel rendelkezők és kerékpárosok használhatják. Jó minőségű aszfaltút, szinte teljesen sík. A közepén, Madocsánál van egy hely, ahol autóval megközelíthető, ott tudok parkolni, így az autó lesz a "depóm". Az ártéri oldalon végig erdő van, a másik oldalon erdők és földek.

Ellátmány

Az emberi testnek 3 alapvető fontosságú dologra van rendszeres szüksége. Levegőre, innivalóra és ennivalóra.

Az elsővel nincs probléma, a környéken elég sok a levegő, ráadásul ami szintén nagyon fontos: viszonylag tiszta.

Inni izotóniás porral bekevert vizet terveztem. Ez az első hosszú túrám, amin ilyent ittam, de nagyon jól bevált. Tapasztalatból tudom, hogy a sima víz teljesítménytúrára kevés, főleg ilyen meleg időben. Régen többször is adódott problémám abból, hogy hiába ittam elég vizet, nem pótoltam az izzadással elvesztett ásványi sókat. Mivel kocsival voltam, így az innivalót hűtőtáskában tudtam vinni. Micsoda luxus! Vittem magammal 3 doboz energiaitalt is. Mivel szinte soha nem iszom ilyent, nem is kávézom, nem vagyok hozzászokva a koffeinhez, ezért elég jól hat rám.

Ennivalóval többfélével készültem. Reggelire még otthon omlettet ettem. 8-8 felvágottas és kenőmájas zsemlét pakoltam. Mellé 5 lekváros kalácsot, 4 banánt, 4 főtt tojást, 4-4 csokis és gyümölcsös müzliszeletet és 1 tábla étcsokit raktam. Ebből 3-3 zsemle és fél tábla étcsoki maradt meg.

Bicikli

Úgy döntöttem, nem a megszokott felszerelésemmel megyek, hanem a lehető legjobban megkönnyítem a helyzetem. Leszereltem a sárvédőket, a csomagtartót, és levettem a szerszámos táskát.

Lecserélem a hátsó agydinamós kereket simára. Így nem használhattam a nagyon jó lámpáimat. Hátulra vittem magammal egy gyengébb elemes lámpát. Gondoltam úgysem lesz forgalom, elég az oda. Előre egy régi fejlámpát raktam, de tartottam tőle, hogy kevés lesz.

A két 42mm-es gumim helyett felraktam két 28mm-est. Hátulra egy jó állapotú Contit. Előre sajnos csak egy nagyon kopott Schwalbe Marathon jutott, defektvédelemmel nehezítve. Az első kerekem igen nehéz maradt, féktárcsa, dupla falú szegecselt felni és 36 erős küllő. Ezek túrára kellenek, de most komoly hátrányt jelenetnek egy könnyű országúti kerékhez képest.

Levettem hátulról a magyar zászlót, de a Csavargoo-sat fent hagytam. Tudom, hogy ennek is nagy a légellenállása, de ez nagyon a szívemhez nőtt.

Összesen 23kg lett a gép. Nem kevés, még így sem! Az étel, ital, teló kb. 1,5-2,5kg volt, ezt kis táskában vittem magammal.

Így néz ki lecsupaszítva a reku! Fura, nem?

Egyéb

Vittem még magammal szúnyogriasztó sprayt, naptejet, sportkrémet, szappant, törölközőt, deezert (elektromos kutyariasztó és zseblámpa). Esőruhát, hosszú alsó-felsőt, vékony kabátot, csősálakat, kesztyűt, tartalék gatyát és zoknikat, fehér sapkát. Beraktam egy szerszámoskészletet, powerbank-et a telóhoz és egy hálózsákot. Elvittem az eredeti agydinamós hátsó kerekem, illetve egy pótkülsőt- és belsőt. Kocsiban elfér, gondoltam.

Az időjárás jónak ígérkezett, esőmentes, de fátyolfelhős időt írtak. Viszont kánikulai meleget és erős déli szelet jósoltak. Ezek sajnos be is váltak.

Kíváncsiságból elmondtam, hogy mire készülök a Rekusokk csoportban és megkérdeztem a csoporttársakat, hogy mit tippelnek, mennyit tudok menni. Eléggé extrém eredmények is jöttek. A 360-tól a 670-ig sok minden. Én az 500-at szerettem volna elérni. A tavalyi 400-asból indultam ki, amit 19 és fél óra alatt tettem meg. Csak indulás előtti estén kezdtem számolgatni, hogy ha tartani tudom a lecsupaszított rekuval a 28-as átlagot, akkor nagyon szerencsés esetben meglehet az 550-600 is. Meglátjuk!

Indulás napján nem keltem túl korán. Fontosnak tartottam, hogy megfelelően kialudjam magam. Ez nem sikerült, kb. 5-6 órát tudtam pihenni, zavart a melegfront. Előtte ráadásul éjszakás voltam, eléggé elfáradtam. Aggasztott, hogy nem vagyok elég pihent, de nem volt mit tenni, menni kellett.

Már előző nap összepakoltam amit lehetett. Reggeliztem, mosakodtam majd indultam. Odaértem a helyszínre, kivettem és összeszereltem a biciklit. Felpakoltam az ellátmányt, egy szendvicset, egy banánt, egy szelet kalácsot és 3 müzlit raktam a táskába. Későbbi megállások után is általában ennyivel indultam el.- Bekevertem az izoitalt. Jó vastagon bekentem magam naptejjel és felvettem a fehér sapkám.

Depó

A nagy nap

1-3 óra

9:41-kor indultam.

Az elején lassan indítottam, bemelegítésnek. Az első kör volt a pályabejárás. Rég nem jártam erre. Itt mindjárt elkövettem egy hibát. Széllel szembe indultam el, holott fordítva is mehettem volna. Madocsától Kömlőd felé mentem. Kömlődnél nem mentem végig, mert fűnyíró traktor állta el az utat nem sokkal a vége előtt. Meg kellett állnom és megfordulnom. Visszamentem a kocsihoz, de nem álltam meg, hanem mentem tovább Bölcske felé. 2km után nem várt akadály került elém. Egy öntözőcsövet vezettek keresztül az úton! A Dunából szivattyúzták a vizet a földekre. Igaz, hogy egy rámpát raktak rá, így át tudtam menni rajta, de csak nagyon lassan. Nem lesz ez így jó! Elmentem Bölcskéig, keresve az ideális forduló helyet. Eddigre bemelegedtem, volt egy nyílt hátszeles szakasz, 40 feletti sebességgel mentem. Bölcskénél fordultam, kiszélesedett az út vége ezért nem kellett megállnom, csak lassítanom. Elmentem megint az út kömlődi végéhez. Itt meg kellett állnom a forduláshoz, viszont kicsivel előrébb találtam egy szélesebb helyet, ahol lelassítva meg tudtam fordulni. Eldöntöttem, hogy ez lesz az egyik fordulópont, a kocsi pedig a másik. Nem érdemes elmennem Bölcske felé és minden körben kétszer fékezni az öntözőcső miatt. A kocsinál amúgy is lassítanom kellett, mert egy nehezen belátható kereszteződés volt ott. Így egy oda-vissza 18km-es pályán mentem, ahol mindkét végén kb. 10-re kellett lelassítanom a fordulókban és az egyik végén a kocsi volt. Nem olyan jó a helyzet, mint amire számítottam, de még ez is elfogadható.

Elkezdtem úgy menni, hogy a szembeszeles szakaszon csak lábbal tekertem 27-28-cal, a hátszeles szakaszon kézzel-lábbal 30-34-gyel. Ezt elég jónak tartottam, jól is bírtam. Hiába, vékony gumikkal, agydinamó nélkül és minimális felszereléssel nagyon megy a gép! Három órán keresztül mentem így megállás nélkül 30,3-es átlaggal. Egész jó!

Tartottam egy 20 perces pihenőt, majd gyerünk tovább!

3-8. óra

5 óra után újra 25 perc pihi. Az átlagom csökken, de még mindig nagyon jó, 30,1. Közben azzal szórakozom, hogy hosszú szakaszokon hol a jobb szemem csukom be, hol a balt. Próbálom így pihentetni őket. Azon gondolkodom, hogy vajon az agyam fele is pihen ilyenkor? Valamelyik vadállatról olvastam, hogy így pihen, soha nem hunyja le mindkét szemét. És ha lehunyja az egyik szemét, akkor az ellentétes oldali agyféltekéje kikapcsol, pihen. Én is tudnék így aludni? Rövidesen nagy szükségem lenne rá!

Rengeteg a vadállat körülöttem. Őzet 30-40-es nagyságrendben látok. Sok a gida is. Nem félnek tőlem, sokszor egészen közel engednek. Nyúl még több van, legalább 100-at láttam, minden körben 4-5-öt. Nagyon sok a bogár. Felhőkben vannak az út felett, amikor áthajtok rajtuk, olyan érzés, mintha egy marék homokkal dobnának meg. Van szemüvegem, így nem vészes a helyzet, de nem győzöm az arcomat törölgetni az egész út alatt.

Az előző napokban sok eső esett, nagyon párás a levegő. A szél kitartóan fúj. Az ég fátyolfelhős szerencsére, ezért nem tűz a nap, de elég meleg van. Az út felett remeg a levegő a forróságtól. A vizem gyorsan felmelegszik, nekem is melegem van, néha kókadozok, de azért haladok.

Kezdek közeledni a 200-hoz és nagyon jó az időm. Az eddigi legjobb 200-am 8 óra alatt volt meg, most megdöntöm a rekordom, 7:49 perc alatt érem el a 200-at! Ezt azért tartom különösen jónak, mert az erőmet beosztva, nem rohanva haladok. A menetátlagom még mindig 30 felett, a teljes átlagom is 25 feletti. Teljesen felszerelve, csomaggal, navigálva, forgalomban 21-22-es átlagokat szoktam menni, 25-26-os menetátlaggal.

8 óra után vége az első harmadnak, megállok pihenni.

8-12 óra

Fél óra pihenő után indulok. Végre nincs annyira meleg, így feléledek nem lassulok le, tartom a sebességet.

10 óra alatt elérem a 250km-t. Ez jó! Elkezd járni az agyam. Ha ez így megy tovább, akár a 600 is meg lehet! Nem merem beleélni magam, tudom hogy ha fáradok, muszály lesz lassítanom és/vagy többet pihennem. De azért hátsó gondolatként megmarad a 600 esélye. Úgy gondolom és erre sokszor gondolok napközben, hogy az 500 biztos meglesz, hacsak valami hiba közbe nem jön. Elég jó időben vagyok, az 500-nak meg kell lennie!

A biciklis, gyalogos, görkoris és futó forgalom egész nagy lett estére. Paksról sokan jönnek ki mozogni.

Negyed nyolckor a kömlődi fordulóhoz érek, amikor egy férfit és három gyereket látok ácsorogni. Messziről hallom a kiabálást: Hajrá János! Nézem őket, de nem ismerem sem a férfit sem a gyerekeket. Biztos nem nekem szólt! Továbbmegyek, megfordulok, de látom hogy nagyon néznek, hát megállok. Kiderül, hogy János olvasta a csoportban, hogy mire készülök és kijött megnézni. Kicsit beszélgetünk, készít rólam egy fényképet, majd tovább megyek.

Értetlenkedve haladok tovább. Hát már ismeretlen szurkolóim is vannak?! Azt gondoltam, ez az út ugyanúgy mint a többi, csak nekem fontos. Hiszen magamért csinálom, nem másokért. Nem akarok bizonyítani, versenyezni, összemérni magam, megmutatni. Egyszerűen csak kíváncsi vagyok, hogy mire vagyok képes. Én és a leghatékonyabb közlekedési eszköz. Azt még megértem, hogy más is kíváncsi, de hogy szurkoljon? Elgondolkodtat a találkozás.

Bár a következő fordulónál megállok, de nem pihenek, csak a készleteket töltöm fel. Kezdődik a naplemente, ezt látnom kell! Akármilyen fáradt is vagyok, erről nem maradhatok le, ezt menet közben kell átélnem. Ilyenkor szeretek a legjobban biciklizni. A meleg már elcsitult, a levegő kellemes és a színek gyönyörűek.

Nem állok neki lámpát szerelni sem, csak a deezert akasztom a nyakamba. Ez elég lesz vész estére. 12 óra után úgyis meg akarok állni, addigra besötétedik, szükség lesz a lámpára. Megiszok egy energiaitalt, ez kicsit felpörget.

Bambulok. A naplemente szép, bár a felhők miatt messze van a tökéletestől. Feljön a hold, erős fénye van. Remélem az éjszaka tiszta lesz, akkor az erős holdfény talán elég lesz, nem lesz gond a gyenge lámpámmal.

Még mindig sokan mászkálnak az úton, mennek haza Paksra a madocsai dunaparti kocsmából. Ami aggaszt, megjelennek a vadászok is. 3 kocsit látok különböző helyeken, közel az úthoz. Nehogy a sötétben belém durrantsanak! Mégiscsak kellene a lámpa! De nem állok meg, kíváncsi vagyok mennyi idő kell a 300-hoz, meg aztán a naplemente....

Fáradok. Hiányzik a kihagyott pihenő. A menetátlagom most kerül 30 alá. Most már csak 26-28-akat megyek.

Egyre sötétebb van. Eltűntek a kirándulók, sportolók, csak én maradok és a vadászok. Néha belevilágítok a sötétbe, nehogy őznek nézzenek.

Még nem értem el a 300km-t visszafordulok még egy körre. Már nagyon sötét van és még mindig lámpa nélkül megyek! Ez így nem jó! A hold erősen világít, de alacsonyan van, a fák eltakarják, csak néha világítja meg az utat. Elérem a 300km-t, 11:58 alatt! Ez is rekord! Eddig jó, most már megállhatok pihenni. Elérem a fordulót, megyek vissza a kocsihoz.

A sötétben az egyik vadász felállt a töltésre, de csak az autó eleje van az úton van rajta. Éppen eszem a szendvicsem, majdnem nekimegyek az autónak, csak az utolsó pillanatban veszem észre. Ez így nagyon nem lesz jó! Komolyan megijedek. Hozzá vagyok szokva az éjszakai tekeréshez, de így, lámpa nélkül, ismeretlen helyen, vadászokkal körülvéve nagyon rossz érzés. Az előbb egy nyúl futott közvetlen előttem egész sokáig. 1-2 méterre volt csak, de alig láttam.

Végre elérem a kocsit! Nekitámasztom a biciklit a kilométerkőnek és befekszem.

12-15 óra

Pihenni próbálok, de nem megy. Tartok az előttem álló éjszakától. Összerakom a cuccokat, de nem akaródzik elindulni. Tudom, hogy mennem kellene, de nincs hozzá bátorságom. Nem szépítem, be voltam tojva. A közelben egy kutya folyamatosan ugat. A hangja alapján kicsi de hát ezt nem lehet tudni. Van 8-10 tanyaszerű ház a közelemben a parton. A fáktól nem látszanak, de ott emberek vannak. Láttam őket napközben mozogni és most is látszanak a fényeik. És ahol ember van, ott kutya is van!

Nem értem mi van velem! Rendszeresen járok éjszaka biciklivel, igaz ismerős helyen. Tudom, hogy semmi nincs a sötétben, ami világosban ne volna ott. Azt is tudom, hogy itthon az ember semminek nem zsákmányállata. Semmi nem fog kint megtámadni, egyedül az embertől és a kutyától kell tartanom. A kutya ellen ott van a deezer, bár nem bízom benne teljesen. Ember pedig nem jár kint. Kivéve a vadászokat! Hát igen.

Nagy nehezen összekapom magam és egy óra totojázás után végre elindulok. Mérges vagyok, mert nem pihentem, de nem is haladtam! Ez az első igazán komoly hiba, amit elkövettem. Később rájöttem, ugyanaz volt a baj mint tavaly a 400-ason. A fáradtság miatt féltem. Egyszerűen éreztem, hogy képtelen vagyok helyesen gondolkodni. Lelassultam, rossz döntéseket hoztam és ennek tudatában voltam. Egyszerűen attól tartottam, hogy kritikus vagy veszélyes helyzetben rosszul fogok cselekedni. Márpedig ilyen helyzetek biztosan adódnak egy ilyen éjszakai út során. Nehéz ügy! Ha nagyon fáradt vagyok, nem merek tekerni. Ez lehet hogy helyes, de így nehéz 400km-nél hosszabb távokat menni. Ezen a problémán még gondolkodom kell, de most megyek tovább, ha törik, ha szakad!

Fejlámpával világítok. Nem vagyok vele megelégedve. Alig látok valamit, a kézihajtás bowdenei is útban vannak. A fény mindenen tükröződik, a kormányon, az órán, a bowdenen. Régen használtam én ezt a lámpát biciklin. De akkor még a hagyományos bicajjal jártam, nem volt előttem semmi akadály. Lassabban is mentem, nem úgy, mint ahogy most szeretnék.

Próbálok lekapcsolt lámpával menni, de úgy sem jó.

10 perc szenvedés után elegem lesz, visszafordulok. Még szerencse, hogy elhoztam magammal az agydinamós kereket! Nem érdekel a szerelés idővesztesége, a nagy ellenállása, nekem rendes világítás kell.

Éppen megállok a kocsinál, amikor utolér egy autó. Megáll, kiszáll belőle egy vadász. Én cserélem a kereket, de fél szemmel figyelem, bár a kocsija lámpájától nem sokat látok. Elővesz a kocsiból egy nagy puskát. Csak nem lövöldözni fog itt nekem?! Hallom a zárszerkezet csattanását! Azután még egyszer. Ahá! Üríti a fegyvert. Gondolom a kocsiban csőre volt töltve és bebiztosítva. Átmegy a kocsi túloldalára ott is megcsinálja még párszor. Gondolom több fegyvere is lehetett. Visszaül a kocsiba, majd elhajt. Elég érdekes volt ez a néma közjáték a kihalt éjszakában, éjfél körül!

10 perc alatt kicserélem a kereket és bekötöm a világítást. Indulok tovább. Végre látok! Egyből jobb a hangulatom. Tekerek az éjszakában, csak azt sajnálom, hogy nagyon párás a levegő, Nem látszanak a csillagok. Pedig nagyon szeretem a csillagokat bámulni tekerés közben. A hold fénye elég erős, de még mindig alacsonyan van. Érdekes látvány, ahogy átszűrődik a fák közt, néha csak a villogást látom, mint egy stroboszkóp.

Még mindig nagyon sok az állat körülöttem. Az őzekhez és a nyulakhoz csatlakoznak a baglyok és a denevérek. Igen érdekes a hangtalan repülésük, csak egy felvillanó árnyék a sötétben. Egy hold előtt elrepülő denevér különösen megtetszik, pont olyan, mint amilyeneket a töklámpásokra szoktak faragni.

Már egyáltalán nem félek, ennyit számít a lámpa! Az első körben az utolsó vadász kocsiját is látom elmenni, ezek szerint egyedül maradtam.

A sebességem nem látom, mert az órám világítása nagyon gyenge. Csak néha világítok rá a fejlámpával. Hát, ez már nem a korábbi tempó! 24-26 körül csámborgok.

Meleg van és párás a levegő, még mindig rövidnadrágban és pólóban tekerek.

A fák közt látok egy erősen kivilágított kirándulóhajót elúszni a Dunán. Furcsa látvány hirtelen ez a sok ember a közelemben, itt a semmi közepén. Bár gondolom nekik meg én lennék furcsa, ha látnának.

Nagyon fáradt vagyok, egyre hosszabbakat pislogok, rengeteget ásítozok. Muszáj aludnom! 15:14 perc megtétele után hajnali egykor, 350km-el a hátam mögött megállok aludni.

15-18 óra

A kocsi mögé teszem a biciklit úgy, hogy biztosan felébredjek, ha valaki piszkálná. Befekszem a lehajtott hátsó ülésre. Hálózsák nem kell, meleg van. Befújom magam szúnyogriasztóval és ledőlök egy fél órára. Biztos ami biztos, beállítom az ébresztőt két órára.

Pár perc múlva felöltözöm hosszú ruhába, annyira mégsincs meleg! Nagy nehezen elszundítok.

"Pár perc múlva" a teló ébreszt, két óra van. Képtelen vagyok felkelni, azt sem tudom ki vagyok, hol vagyok. Beállítom az ébresztőt háromra -még ez is nehezemre esik- és alszom tovább. Nem érdekel semmi!

Háromkor ébredek, nagyon nehezen térek magamhoz. Alig bírok megmozdulni, gondolkodni. Tudom hogy indulnom kellene, de csak ülök, bambulok és küzdök hogy ne aludjak vissza. Lassan magamhoz térek. Elaludtam! Francba, ezt jól elrontottam! Most vagyok igazán mérges.

Amennyire bírom, összekapom magam. Nem találom a nadrágkötőm, nincs türelmem keresni, inkább leveszem a hosszú nadrágot. Leveszem a kabátot is, rövidnadrágban és pólóban indulok el fél négykor. Megiszok egy energiaitalt, most nem érzem, hogy felpörgetne, de azért van hatása- nem küzdök annyira az álmossággal. Sima vizet viszek magammal, nem ízlik az izotóniás ital. Eddig jó volt, de ezentúl inkább vizet iszom.

Fázom, hűvös a hajnal. Azonnal rájövök, hogy hiba volt rövidnadrágban elindulni, fáznak a térdeim. Márpedig a térdekre nagyon kell vigyázni, meg ne fázzanak! Mégsem fordulok vissza és később sem állok meg felöltözni. Ez hiba volt! Ha hosszú ruha van rajtam, talán gyorsabb vagyok. Így a sebességem elég alacsony, 24-26 körüli.

18-20 óra

Közben számolgatok. Bár nagyon elszúrtam a dolgot a sok alvással, az 500 még meglehet. Ha 25-ös átlagot megyek. Ehhez legalább 28-as menetátlag kell és kevés pihenés. Talán sikerül, bár érzem nem sokan fogadnának most rám. Mindegy. Sokat aludtam, elvileg pihent vagyok, még ha nem is úgy érzem, sikerülnie kell!

Még mindig visszafogott tempóban megyek, nem erőltetem meg magam. Tapasztalatból tudom, hogy ezt a tempót nagyon sokáig bírom. Az utolsó négy órában tervezek hajrázni, addig nem szabad kihajtanom magam, mert elfogy az erőm.

Lassan, nagyon lassan világosodik. Napkelte nincs, felhős az ég. Remélem később is így marad. Tartok a délelőtti erős napsütéstől, ebben az állapotomban könnyen kapok napszúrást.

A madarak már felébredtek és nagyon furán viselkednek. Közvetlen a bicikli előtt húznak át nagy sebességgel keresztbe. Később jövök rá, hogy a lámpám fényében repülő bogarakat reggelizik meg.

Az első kör végére eléggé kivilágosodik. Megállok és visszacserélem a hátsó kereket. A fejlámpát azért fent hagyom, villogóra állítva.

Továbbra sem tudok gyorsulni, hideg is van, fáradt is vagyok. Mindegy, csak jöjjön el a 6 óra, majd akkor. Onnantól kihajthatom magam!

Közben komótosan megreggelizem, az utolsó négy órában már nem akarok enni. A tervezett nagy hajtás miatt úgysem fogok tudni emészteni.

Az idő nagyon lassan telik. 19 és fél óra eltelte után érem el a 400km-t. Ez pont annyi mint tavaly ősszel. Ahogy akkor sem, úgy most sem vagyok elégedett. Úgy érzem, lehetett volna sokkal jobb!

A pihenő előtti utolsó körben meglátom a napot. Hatalmas sápadt korong a felhők mögött, simán bele lehet nézni. Olyan, mint egy nagy hold. Nincs kedvem megállni fényképezni, ha a kocsihoz érek úgyis meg kell állnom.

5:39-kor érek a kocsihoz, megállok pihenni a nagy hajrá előtt.

20-24 óra

Hogy miben bízhattam még? Miért gondoltam, hogy sikerül felgyorsulnom és behoznom a késést? Volt egy csodafegyverem, egy legális doppingszerem, a zene. A felkészülésem része volt, hogy fél éve nem hallgattam Green Day-t, pedig nagyon szeretem. Tudtam, hogy ha végre ismét hallgathatom, akkor nagyot fog ütni. Ráadásul az utolsó héten egyáltalán semmilyen zenét nem hallgattam. Már nagyon hiányzott, alig vártam, hogy elkezdhessem hallgatni. Rendkívül fel tud pörgetni, megindulok tőle, mint a golyó. Viszont csodát nem tud tenni, ha elfogy az energiám, akkor végem. Ezért tartogattam a végére. Itt már nyugodtan kihajthatom magam, nincs tovább. Normál helyzetben kábé 3 órát bírok nagy sebességgel tekerni zenére, bíztam benne, hogy most 4 is fog menni.

Bekészítettem a tábla étcsokit, feltettem a fejhallgatót és gyerünk!

Bejött a dolog, úgy ahogy vártam! Fáradt izmaim összeszedték magukat, szinte megtáltosodtam, újra 30 feletti átlagokat mentem. Szembeszélben 28-30, visszafelé 33-38! Kézzel is mentem szinte folyamatosan, csak néha álltam le pihentetni. Végre megint gyorsan pörögtek a körök, az elsőt fél óra alatt letudtam -18km!

Azért eddigre a fordulók utáni gyorsítást már igen erőteljesen megéreztem. A harmadik kör szembeszeles szakaszán ismét 30 alá lassultam és érezhetően éhes voltam. Az étcsoki nem esett jól, csak 1-2 kockát ettem belőle. Éreztem, kezdek eléhezni. A kocsihoz visszaérve meg kellett állnom enni. Még 2 kalácsom maradt, azt ettem meg, hátha ezt gyorsabban meg tudom emészteni, mint a szendvicset. Tudtam hogy szorít az idő, mennem kellene, de nem volt más választásom. Energia kellett minden áron!

Lassan ettem, tudtam hogy nem szabad kapkodnom. Evés után ismét elkapott az ólmos fáradtság. Küzdöttem, hogy ébren maradjak, nem bírtam elindulni. Az nem lehet, hogy 2 órával a vége előtt ismét elaludjak! Muszály mennem! Nagy nehezen összekaptam magam és elindultam. Bevállaltam még egy energiaitalt, bár tartottam tőle, hogy sok lesz.

Újra zenét hallgattam. Jót tett a pihenés, nagyon jó időket mentem, de rendkívül szoros volt a vége. Meglesz vagy nem?

Sokszor félig lehunyt szemmel, de tekertem! Bágyasztó idő volt, meleg, a felhők eltűntek, a nap erősen tűzött, a szél felélénkült. Lehetne jobb is!

Ismét 30 feletti átlagokat mentem, csak a nyílt szembeszeles szakaszok lassítottak, illetve a fordulók utáni gyorsítás ment nagyon nehezen.

Az ítélőképességem romlását, amitől annyira féltem éjszaka, nem csak képzeltem. Az egyik fordulót elnéztem. Ekkor már kezdett benépesülni az út. A fordulóhoz közeledve mögöttem egy robogós jött, szembe pedig egy biciklis. Próbáltam úgy időzíteni a fordulót, hogy ne kelljen megállnom. Ez sikerült, de kifordultam a biciklis elé -gyorsabban jött, mint gondoltam, ráadásul későn vettem észre, hogy a motorostól nem tud engem megelőzni, így fékeznie kellett. Elnézést kértem tőle, nem történt baj, de ez az eset jól mutatja, hogy nagyon fáradtan tényleg veszélyes forgalomban biciklizni. Ez közúton nagyon rosszul is végződhetett volna!

Az utolsó előtti fordulót a kocsinál kihagytam, úgy számítottam jobban járok ha továbbmegyek egyenesen és bevállalom az öntözőcső miatti fékezést is. A szél miatt jobban járhatok így! Ez sajnos nem jött össze, ez is rossz döntés volt, a szél nem pont úgy fújt a nyílt szakaszon, mint gondoltam. Persze ez mindössze 1-2 km különbség, de akkor ez is számított. A legvégét még megnyomtam, amennyire tudtam és fordultam még egy rövidet a túlsó végén, hogy egy kicsit kihasználjam a hátszelet.

24.óra

Végül 9:41 perckor 503,66km megtétele után fékeztem.

Ez 20,99km/h átlagsebességet jelent.

A 24 óra alatt 18 órát tekertem, ez 27,98km/h-s menetátlag.

Még visszavánszorogtam a kocsihoz a szédítő 15-ös sebességgel. Elég messze voltam, ez majd fél óra volt. A nap is erősen tűzött, meleg volt, a vizem elfogyott, küzdöttem rendesen. Igazából nem fájt szinte semmim, csak fáradt voltam. Egyedül a lábujjaim fájtak a jobb lábamon, mert összenyomta őket a cipő. Hosszra jó, de egy picit keskeny a lábfeje. Pár napig zsibbadt is utána a középső lábujjam, de aztán elmúlt.

Miután visszatértem, darabig csak ültem a kocsiban, majd nagy nehezen összepakoltam, megmosakodtam és lassan, óvatosan elindultam. Nem éreztem sem örömöt, sem eufóriát, csak zsibbasztó fáradtságot. Az elégedettség érzése csak két nappal később fogott el, miután kipihentem magam és átgondoltam az egészet.

Értékelés

Eredmény 80%

Elfogadható, a körülményeket tekintve, bár egy sportoló erősen megmosolyogná. Figyelembe kell venni, hogy ezt egy 23kg-os biciklivel értem el. Nehéz kerekekkel, nehéz, széles gumikkal. Egy szakaszon agydinamóval. Egyedül, semmi segítségem nem volt. Egyetlen métert sem mentem más szélárnyékában. Amatőrként, nem vagyok sportoló, csak egy kíváncsi túrabiciklis.

Semmi rendkívüli nincs az eredményben. Szerintem az egészséges felnőtt emberek 80%-a meg tudná tenni ugyanezt.

Helyszín 80%

Elfogadható választás volt. Jobb lett volna, ha teljesen zárt a pálya, nem zavartak volna a traktorok, vadászok, közlekedők. Ha a fordulókban nem kellett volna lassítanom, ha kicsit zártabb a pálya, ha van ivóvíz, wc, az mind segített volna. Viszont a forgalom minimális volt, az aszfalt jó minőségű, sok helyen volt szélárnyék. A levegő jó, nem szennyezett.

Időpont 98%

A júniusi napfordulóhoz közeli időpont jó volt. Rengeteget segített, hogy csak 5 óra sötétség volt. Napközben meleg volt, de még nem elviselhetetlen. Ha teljesen szabadon választhattam volna, akkor inkább szélcsendes napon tekertem volna.

Társaság 50%?

Egyedül vagy többen jó ilyent csinálni? Ez a kérdés mindig felmerül hasonló helyzetekben. Választ most sem kaptam rá, ahhoz meg kellene ismételni csoportosan is. De pár gondolatom azért van.

Egyedül könnyebben választottam időpontot, nem kellett senkihez alkalmazkodnom. A helyszínt is én választottam, viszonylag közel volt hozzám. Nem tartottak fel a pályán köröző többiek. Nem versenyeztem másokkal, akár tudat alatt sem.

Viszont egy segítő, vagy csak egy másik biciklis, aki ugyanott van óriási pszichikai segítség lett volna. Valószínűleg éjszaka magabiztosabban tekertem volna, ha tudom, hogy valaki figyel rám. Nem mindegy, ha baleset ér mennyi idő múlva segítenek. Ha éjjel egykor történik velem valami... Négy órakor jött arra az első ember. Ha csak ott köröz mellettem valaki, egy szót nem szól hozzám, de ha nagy gond van, segít, hív segítséget. Ez nagyon hiányzott.

Valamennyi pluszt adott volna egy segítő, aki minden körben friss, hideg vizet ad a kezembe.

Bár én alapvetően magányos farkas vagyok, de azt hiszem, segítő vagy társ nélkül nem csinálnám még egyszer.

Technika 60%

Alapvetően versenyszerű körülményekről beszélünk, az én gépem pedig minden átalakítás ellenére túrabicikli maradt.

A legjobban a megfelelő kerekek hiányoztak. 19mm-es könnyű slick gumival, könnyű felnivel, radiálisan és ritkábban fűzött kerékkel sokkal jobb eredményem lehetett volna. Jó lenne egyszer így kipróbálni! Persze könnyíteni máshol is sokat lehetne, de az már nem lenne ilyen hatásfokú.

A másik nagy hátrány a megfelelő lámpa hiánya volt, ami miatt éjszaka sokat vesztettem.

A fekvőbicikli viszont kiválóan vizsgázott. Úgy szálltam le róla, hogy semmim sem fájt! Rettenetesen elfáradtam, de még izomlázam sem volt, csak a térdeimnél minimálisan. Azt hiszem, ezt semmilyen más bicikli nem tudja!

Ellátmány 90%

Alapvetően jó volt. Este elbírtam volna egy meleg tésztát, mondjuk bolognait. A szendvicsbe nem szabad mustárt raknom, marta a gyomromat. Némi gyümölcs még jól esett volna. Kissé gyakrabban kellett volna ennem, akkor is, ha nem vagyok éhes.

Az innivaló jó volt, nappalra iso, estére tiszta víz. Jó lett volna körönként frissre cserélni. Átlag 4-6 körönként cseréltem, addigra nagyon felmelegedett. A cserét segítővel megállás nélkül is meg tudtam volna csinálni.

Felkészülés 20%

Semmilyen speciális felkészülést nem csináltam. Ezt érzem az egyik legnagyobb hibámnak. Lett volna rá lehetőségem, de nem jártam utána, nem készítettem edzéstervet és nem is edzettem eleget.

A napi tekeréseknél a karomat kell még erősítenem. Körülbelül 200km-t tekertem kézzel, ez még kevés.

A hosszú távú tekerésekre jobban rá kellett volna mennem. Május elejéig kellett volna csinálnom egy 400-ast, utána viszont semmit. Csak egyszer mentem 400 felett, még ősszel, ez kevés -nincs rutinom.

A napi edzéseket meg tudom oldani a munkába járással, csak tudatosabban kellene csinálnom. Egy pulzusmérő is sokat segítene.

A másik nagy hibám a pihenés, alvás hiánya volt. Egy ilyen megmérettetésre nem szabad fáradtan elindulni! Mindenképpen pihentebben kellene elindulnom, az álmossággal küzdöttem a legtöbbet. Ez már a 400-asnál is így volt.

Taktika 70%

Az előre eltervezett taktika jó volt, megvalósítani nem annyira sikerült.

Az, hogy egész nap visszafogottan tekerek, az utolsó 3 órában pedig megállás nélkül hajrázok, jó. Most azon bukott el, hogy nem ettem eleget ellőtte, meg kellett állnom enni.

A szélhez való alkalmazkodás jó volt. Szembeszélben ettem és pihentem, lassabban tekertem, csak lábbal. A hátszeles szakaszokon pedig kézzel-lábbal erőteljesen nyomtam. Ez energiafelhasználás szempontjából jobb, mint az egyenletes sebességű tekerés (mert a légellenállás a sebesség négyzetével egyenesen arányos). Pszichikailag is jobb így, nem unalmas.

Túl sokat pihentem és aludtam, ez mindenképpen nagy hiba volt.

Úgy éreztem menet közben, hogy nem mertem elég nagyot álmodni. Nagyon az 500-ra készültem, ezért is nem lett több. Többször éreztem úgy délután, hogy az 500 úgyis meglesz. Nem tudom mi lett volna, ha 600-at tűzök ki célnak. Valószínűleg azt semmiképpen nem értem volna el, de ennél többet mentem volna.

Lesz folytatás?

Még nem tudom. Ha a felsorolt hibákat javítanám, akkor sokkal jobb eredményt is el tudnék érni. Kérdés, hogy megéri-e? Ez már nagyon versenyre hasonlít, én pedig túrabiciklis vagyok. 300km-ig aránylag könnyen bírom az egy napos túrákat, az felett azért rendesen elfáradok. Fizikailag szívesen kipróbálnám még egyszer, vagy akár minden évben. A bicikli átalakítása és a rá költött összeg nem vonz. Az ideális az lenne, ha lenne egy túrázós bicajom és egy gyors versenygépem. Elképzelésem, tapasztalatom van arról, hogyan kellene megcsinálni, de nem biztos, hogy megérné.

Gondolkodom még rajta.