Ismerkedés Zalával

Előzmények

A túrát Isu találta ki és szervezte meg. Az előző évben FB Gabival végigtekerték Kelet-Magyarországot a határ mellett, most pedig a nyugati részt akarták ugyanígy körbekarikázni. De ezt már nem édes-kettesben, hanem nagyobb társasággal. Így meghirdették a Rekusokk csoportban a túratervet. Én az előző évben az utolsó napjukon elkísértem őket. Jó volt velük túrázni és a többi résztvevővel is szívesen tekertem volna együtt. De szabadságot nem igazán tudtam ott kivenni. Főleg nem két hétre, pedig a túrát ennyire tervezték. De a társaságot és a programot nézegetve egyre inkább szerettem volna menni. Végül Krisztián kollégám segítségével sikerült némi szabit kivennem és így az első 3 napra el tudtam menni.

Csavargoo 24 -leghosszabb napom története

Figyelmeztetés! Ez a bejegyzés hosszú és unalmas, nem szórakoztatásra készült. Elsősorban saját magamnak írtam, naplóként. Azért teszem közzé, hogy ha valaki hasonló teljesítményt szeretne elérni (nem csak a biciklizésre gondolok és még nem is csak a fizikai aktivitásra), akkor tanulhasson a hibáimból és a tanácsaimból. Azonkívül inspirálhat másokat úgy, ahogy rám is hatással volt sok hasonló írás. Nem kötelező elolvasni, de ha elkezded, olvasd is végig, egyébként nincs értelme.

Előzmények

Az egész 2011-ben kezdődött. Akkoriban kezdett komolyabban foglalkoztatni a túrabiciklizés. Ehhez bicikli is kell. Nekem ugyan volt egy citybike-om, el is jártam vele dolgozni, illetve kisebb-nagyobb túrákra, de vágytam valami túrázáshoz jobban illő gépre. Már nem emlékszem, hogyan találtam rá a fekvőbiciklire, de egyből megfogott. Elkezdtem minél több infót begyűjteni a rekukról. Az internet feneketlen bugyrainak kurkászása közben akadt meg a szemem a grafomán biciklis-kalandoron, Harkányi Árpin. Egy grafomán túrabiciklisnek én vagyok az ideális olvasója, Árpinak pedig nagyon jó stílusa van, így el is kezdtem olvasni az összes elérhető írását. El is jutottam a 100 nap bringáig. Norvégiában találkozott egy emberrel, aki 23 óra alatt végigtekert 500km-t. Ez lehetetlen, gondoltam. Egy nap alatt nem lehet 500km-t letekerni. Különösen nem egy amatőrnek! De a bogarat beleültette a fülembe.

Miután meglett a rekum, elkezdtem hosszabb távokat menni. 200, 300, 400km jöttek sorban. Közben nézegettem a 24 órás versenyeket. De a kötöttségek nem tetszettek. Az időpont nem volt jó, a helyszín messze volt, rekusok nem indulhattak, vagy mégis, de csak feltételekkel... Versenyezni sem akartam másokkal, gyanítottam hogy inkább zavarna a nyilvánosság és a többi versenyző, mint segítene. Azt sem tudtam megmagyarázni magamnak, miért kellene tizenezreket fizetnem azért, hogy bicajozhassak. Maradtak hát a saját szervezésű teljesítménytúrák.

A tavalyi 400-as után döntöttem el, hogy 2016 júniusában megpróbálkozom egy 24 órás tekeréssel. Hogy miért éppen júniusban? A rövid éjszakák miatt. Tapasztalatból tudtam, hogy az éjszaka lesz az egyik legnagyobb problémám. Szezon elejétől márciustól júniusig ugyan nincs sok idő és én általában szeptemberben vagyok csúcsformában, de úgy gondoltam, szigorú edzéstervvel sikerülhet megfelelően felkészülnöm.