Gépszörny

Költséghatékony tesztbicikli.

Ezt azért raktam össze, hogy kipróbáljak néhány dolgot. Elsősorban azt, hogy jó-e nekem a fekvőbicikli.

Úgy gondoltam, elsőkerékhajtású lesz, mert azt egyszerűbb megcsinálni. Nem kell hozzá láncvezetés. Mint hamar kiderült, nem egyszerűbb csak annak látszik. De akkor már mindegy volt. 

Az alap a párom ezeréves Metrós acél montija volt. Ezt gondos mérnöki számítások után alkalmasnak találtam.

A mérnök számol :)

Az első háromszöget a régi alu túragépem adta. Ennek és az acél váznak az összerögzítése nem volt egyszerű. Aki megnézte, az nem nagyon tudta megállni kuncogással, általában inkább hangosan röhögtek. Viszont ésszerűbb megoldást komoly szakértők sem tudtak javasolni, a célnak megfelelt, úgyhogy maradt ez.

Érdekesség még a kettévágott gördeszkából és egy régi szék háttámlájából kialakított ülés.

Ezt később lecseréltem hálósra, mert semmi szellőzése nem volt, nagyon beleizzadtam.

A gép előnyei:

• Olcsó. A vázat és az ülést szinte hulladék anyagokból raktam össze. Tesztelésre tökéletes volt.
• Az előnyök hosszú listájának a végére is értünk.

hátrányai:

• Gyenge váz. A fejcső és a váz illesztése kétszer törött el. Nem bírta az elsőkerékhajtással járó komoly igénybevételt. Az eleve silány, vékony anyagot nem tudtam hegeszteni, így ideiglenesen átpántoltam.
• Kényelmetlen, gyenge ülés. A tömör ülés nem szellőzött, a hálós hamar elkezdett szakadni a terheléstől.
• Rossz üléspozíció. A fekvőkön a 130-140 fokos láb-törzs testhelyzet az ideális. Ez kábé 160-170 fokos volt. Szinte állva tekertem, se kényelmes, se hatékony nem volt.

Teljesítmények:

• Össz.. megtett táv: 11000km 9-10 hónap alatt.
• Max. sebesség lejtőn 69km/h, síkon, szélcsendben 49km/h.
• Napi max.: 300km
• Leghosszabb túra: Selmecbánya oda-vissza.